Most derült ki, hogy az egyetemek nyakig állnak az adósságban, mivel ingatlanfejlesztéseiket úgynevezett PPP-konstrukcióban valósították meg, azaz magántőke bevonásával. Ez érthetőre lefordítva annyit tesz, hogy több intézmény is nagyobb terhet vállalt magára, mint a hozzá tartozó állami vagyon értéke. És ezen az sem segít, hogy januártól az egyetemek maguk gazdálkodhatnak saját vagyonukkal, mert az ingatlan értékesítésből befolyó összeget nem fordíthatják „tűzoltásra”, azaz nem költhetik rezsire, és adósság törlesztésre, csak és kizárólag fejlesztésre fordíthatják. Ez alapesetben nem rossz, hiszen nem lehet a szélbe szórni az állami vagyont (vagy az abból befolyt összeget), viszont az eladósodott intézményeket sem húzza ki a csávából. Ehhez képest felfedeztünk egy intézményt (Pécsi Tudományegyetem), amelyik láthatólag dúskál a vagyonban, mert önmarketingre milliókat költ. (A flaszterbetyár beszél belőlem: A hülyeség az megy, arra van pénz!) Az jutott eszébe valamelyik okosnak, hogy a fiatalok szeretnek szerepjátékot játszani a neten, nosza mi is csináljunk (csináltassunk) egyet azt egyetemi életről. Csak úgy, életszagúan! Na, az eredmény csak úgy bűzlik az életszagtól. Például az egész egy „legyen ön is milliomos”, azaz mindenhol, mindenki a műveltségedet teszteli. Pár kiragadott kedvenc: éhes vagy elmész a tescóba, ahol az ajtóban összefutsz egy szaktársaddal, aki egyből megkérdezi a helyzet, és helyszín adta logikus kérdést, hogy „Mit jelent a szociális támogatás?” Kár, hogy nincs olyan válasz, hogy: „Hö?”, vagy hogy egyszerűen leütöd és továbbmész. A következő helyszín az Uránvárosi kávézó (hmm, nagyon csábító név), amit leginkább egy szakadék kocsmának tudnék elképzelni, ahol „húforin” a nagyfröccs, „száhú” a kis hubi, de ahelyett, hogy innátok a bort (a kútból mertet), az angol nyelv rejtelmeiről diskuráltok (take ige és vonzatai) – facsarja az orrom az életszag. Azon már meg sem lepődöm, hogy a török dzsámiban a nitrogén atom elektronszerkezete kerül a témába, soha jobbkor, jobb helyen. A legfőbb kedvenc : „A könyvtáros segítségét kéred, amikor ő elkezdi tesztelni a műveltséged?” Na, nekem itt gurult el a gyógyszer. Válaszom ez lenne: Ki a tököm vagy te, a Vágó Pista? Hol a húsz milám, öreg? Mondjuk, jófejségből idetehették volna a Vágót. És a poén a végére: a fejlesztő szerint ezen az életszagú (bűzlik, az biztos) szoftveren 25 ember dolgozott (minek?), a fejlesztés tízmilliós nagyságrendbe tartozik, aminek a harmadát fizette ki az egyetem (nem kell hozzá sok ész, hogy alsóhangon 3 milliót számoljunk, mint beker. költség). Ja, és azért nem lehet látni a jó válaszokat, mert több játékos reklamált, hogy nem AZ a helyes válasz, amit a fejlesztők fejlesztettek, ezért levették ezt az opciót, mert „nagy energiákat vontak el az üzemeltetéstől”. A rohadt életbe, mennyi energiát felemészt a sok, kis, okoskodó nyikhaj, az anyjukat, nincs helyes válasz, JÓ?!?!

Szóval vannak a gazdagok, akiknek a hülyeségre is van minima 3 misijük, meg vannak azok, akik még a villanyszámlával is sunnyogni kénytelenek. Na, ez az életszagú. Bár szerintem gazdagéknál is lenne jobb helye a pénznek.